LÉLEKKEL – MARÓTI MOTORMÚZEUM

A Maróti Autóműszaki Könyvkereskedés múzeumában felsorakoztatott hazai gyártású motorok nem csupán díszek, technikatörténeti oktatóeszközök is.

Maróti József édesapjától örökölte a motorszeretetet, és a magyar gépek iránti gyűjtőszenvedély is tőle származik. A kezdetben mindössze néhány „egyedes”, majd az évek alatt egyre gyarapodó kollekció sokáig „feldarabolva” a cég irodáiban, raktáraiban szétszórva állt, majd a könyvesbolt tavalyi kibővítésével annak tetőterébe költözött. A ma 38 motorból álló, rendezett tárlaton a hazai összes jelentősebb típus megnézhető, meg is tapogatható, de felülni azért nem szabad rájuk. A tulajdonos komplett dokumentációval, műszaki leírással, sőt egy rövidfilmmel is tud szolgálni gépeiről. A 12 perces összeállítást a filmarchívum híradóiból és egy, a csepeli motorgyártás megszüntetése körüli hercehurcákról szóló háromnegyed órás filmből sikerült összerakni az egykori motorkerékpár-gyári főkonstruktőr, Szente Gyula segítségével. a tárlatvezetés e filmmel indul a múzeum apró, saját mozijában, majd maga a gazda vezet végig a kiállításon.

Legelöl az első csepeli motor képe látható; az 1929-es WM 250-es gyakorlatilag beszerezhetetlen, a vállalkozás mégsem reménytelen, lehet, hogy egyszer valóban ezzel kezdődik a tárlat. A WM képe alatt a 30-as évek szivartankos 100-as Csepelje mellett egy Mátra, sőt egy ritka SHB (Schweitzer Henrik Budapest) is parkol. Kicsit távolabb a Csepel 125/48-asok következnek, de akad 200-as Méray Puch is a 40-es évek elejéről. Szép, restaurálatlan, de eredeti állapotban látható az 1961-es Tünde, az ugyanilyen korú Panni és a kétes tartóssága miatt ma már nagyon ritka, egykor egri gyártású Berva. A Pannóniák sorába egy oldalkocsis is jutott, a hibátlan fényezésű 1958-as TLF mellett a korai 250-es Csepel, a fix első sárvédős TL és a hatvanas évek álomgépének számító burkolt TLB Pannónia áll. A tárlat végén a tulaj egykori P10-ese és első sorozatú (gyári indexes!), kéthengeres P20, valamint korai P21-esek sorjáznak. Az idősor tökéletes. Maróti Józsefnek szinte minden gépről van anekdotája. Elmeséli a kis 100-asok születése körüli gondokat, hogy végül a fejlesztők nyomására emelték fel az akkori segédmotoros súlyhatárt 30-ról 35,5 kilóra, mert a gyáriak sehogy sem tudtak belül maradni a határon; elmondja a szovjet exportra tervezett P11 és a P24 prototípusok szomorú halála körüli legendákat, és szívesen beszél az egykori gyártási technológiákról is. Valóban ez a múzeum igazi célja. A kizárólag csoportosan és előzetes bejelentkezés után látogatható kiállításra főként iskolásokat várnak, akik a restaurált és eredeti állapotú motorok mellett a kiegészítők és alkatrészek egyre bővülő tárlóin ámulhatnak, s közben némi technikatörténetet is tanulnak.

(Retro-Mobil)