A Weiss Manfréd gyár kismotor programjának sikeres tagja volt az 1939-ben gyártásba vett, külső megjelenése alapján “nikkel- (ezüst-) tankos”-nak nevezett, sebességváltó nélküli segédmotorkerékpár.

A korábbi, öntöttvasból készült zsákhenger helyett már öv-perselyes könnyűfémhengert alkalmaztak, de a dugattyú még az akkori technológiának megfelelő tarajos kivitelben készült. Később kétfokozatú sebességváltót is fel lehetett szerelni a kis járműre, sőt a Pauliny-cég teleszkópos első villát is gyártott hozzá.

A típus pályafutásának, hasonlóan más gyártmányokhoz, a második világháború kitörése vetett véget.