-Természetesen ifjú koromban én is a Verhovina, Komár, majd később a Simson-nyergébe pattantam, hogy a többi motoromról ne is beszéljek- idézte fel a kétkerekűek iránti szerelem kezdeteit Maróti József. – Nem tagadom, később elcsábított a négy kerék és egy Trabantért átültem a motorkerékpárról az autóba, de a motorozás iránti nosztalgiám, érdeklődésem sosem múlt el.  Ez az érdeklődés olyan erős bennem, hogy autó és motorkerékpár szerelő szerettem volna lenni, de a mestervizsga után kiderült, hogy olajallergiám miatt ezt a hivatást nem gyakorolhatom.

De nem adta fel, s ha a szerelőaknától, szerszámoktól el is kellett búcsúznia, a motorokhoz, autókhoz mégsem lett hűtlen. Európában is ritkaságszámba menő különleges könyvesboltot alapított a feleségével 1991-ben, ahol kizárólag a közlekedési eszközökkel foglalkozó szakirodalmat kínált. Akkoriban többen is ajánlották, ha csődbe megy, szívesen felvásárolják a készletét. Azóta is hiába várnak a nagy üzletre. Igaz, egy profiltisztítást követően a hajózás, a vasút és a repülés lekerült az „étlapról” és maradt az autó-motor.

-Szerencsém is volt, mert a bolt alapításakor sok cég tönkrement, és hozzájutottam a könyvtáraik értékesebb darabjaihoz- említette Maróti József. – Saját archívumon számára ma is vásárolok autóval, motorral kapcsolatos könyveket. Egyebek mellett a házi könyvtárban megtalálható az Automobil Revue összes évfolyama 1957-től valamint az Autótípusok 1937-es kiadása katalógussal, de típusszerelési és gyári könyvek, kiadványok is gazdagítják a kollekciót.

A motorkerékpárok iránti vonzalom továbbra sem csökkent, így került a nyomtatott emlékeke mellé néhány öreg kétkerekű is.  Maróti úr úgy döntött, nem lesz mindenevő, hanem emléket állít a magyar motorkerékpár kultúrának. Hazánkban ugyanis már a XX. század elejétől készültek motorkerékpárok. – Legrégebbi példány egy 1931-es WM „Szívtankos”, amit üzemképes állapotba varázsoltunk. Ezt a típust készítették Csepelen először sorozatban. Magyarországon sorozatban készült minden fontosabb modell megtalálható. Különböző Csepelek, azok változatai 98cm3-tól a 250cm3-ig, majd a Pannóniák típusai. Ne feledjük, hogy nem csak Csepelen, de sokan, máshol is készítettek motorokat. (A múlt század elején Szám Géza, Devics fivérek, Lőrinc Béla (EMMAG) , Hóra Nándor, Méray testvérek.) Később a sport sikereiről híres Urbach László Mátrája készült, amivel legeredményesebben egy erzsébeti sportoló, Vágai István versenyzett. A 40-es elején már a verseny kezdetekor prolongálták is az ő győzelmét. Hiszen veretlen volt. Jeles konstruktőrök, kiknek neveit nem lehet itt mind felsorolni, oly sokan és sokat tettek a magyar kétkerekűekért a fővárosban és vidéken egyaránt. ötleteik, tudásuk, tenni akarásuk a motorkerékpárokban öntött formát. Meg lehet tekinteni Schweizer Henriknek a SHB-ját, Barta Szabolcs BMG-jét, Urbach László Mátráját, mind egy régi kor emlékeként jelenik meg itt.

A Csepeleket 1954-től Pannónia márkanéven gyártottál tovább a 250 cm3 kivitelben, míg a 125-ösöket a Danuvia Szerszámgépgyár állította elő. ( Az ismert Danuvia motorkerékpár ebben az évben ünnepli az 50. születésnapját.) Csepelről gördültek ki a mára legendássá vált Tünde és Panni robogók. A Felnémeden 1962-ig (Berva moped), Danuviában 1966-ig, Csepelen 1975-ig gyártották a motorkerékpárokat. Ezután Magyarországon leállították a gyártást. A motorokat úgynevezett szocialista országok gyártották, és onnan importáltuk.

Nem csak jogos nemzeti büszkeség, hanem a tények is azt mondatják, elhibázott döntés volt a magyar motorkerékpár gyártás fölszámolása, hiszen világszínvonalon állt a fejlesztés, gyártás az 50-es években. A 24 órás franciaországi versenyen 1956-ban a Bol d’Oron két magyar vívta ki az első helyet Reisz János és Kurucz György. Pannóniával, magyar motorkerékpárral, magyar gumiabroncsokkal. Ezt bizonyítja egyebek mellett azt is, hogy később a világhírű Yahama japán motorkerékpárgyár is megkereste a magyarokat. Persze akkoriban az üzletből nem lehetett semmi.

Bihari Tamás