A csepeliek és valamennyi motort szerető büszkesége volt és maradt ez a típus.

A hatvanas évek második felében történt nagyléptékű és egyben utolsó típusváltás eredménye egy kéthengeres, 20 LE feletti teljesítményű, ötsebességes, 120 km/órát meghaladó végsebességű modell lett. A motorkerékpár jellemzői mindenben megfeleltek az akkori technikai színvonalat meghatározó japán mércének, jóllehet a gépek teljes egészében hazai beszállítók termékeiből álltak össze, ami sok esetben rendkívüli feladat elé állította a fejlesztésért és gyártásért felelősöket.

Sem a hazai, sem a környező “baráti” országok társadalmi-gazdasági adottságai akkoriban nem voltak összhangban az igen korszerű konstrukció és technika mindennapos használatával, ezért a vállalat számára egyre nehezebbé vált a típus sorozatgyártmányként piacon tartása. A teljes gyártási darabszám nem érte el a hét és félezres mennyiséget.